+36 30 9738297 Mager.agnes@gmail.com

Máger Ágnes

„A művészet igazsága nem a formai csalafintaságok, hanem az alázatos azonosulás útján nyilvánul meg a maga közvetlen és természetes formájában.”

Prof. Dr. Végvári Lajos
művészettörténész

„A művészet folyamatos, öröktől volt és mindig lesz.”

Koronként és minőségben, szubjektív megítélésünk szerint változó, mint minden. A művészetek általában koruknak megfeleltek, tükrözték azt. Mai, változó világunkban az értékek megítélésének sokféleségében a művész, művészi szabadságával élve, bármit tehet. Önmagát, kreatívan, művekben megsokszorozza, önfeledten „játszik”. A megszerezhető, termékenyítő tudás nélküli kreativitás, felemészti önmagát.

– „Arisztokratikus művészet” – „analfabéta” befogadó. Az öncélúság kizárja a világról való egyetemes gondolkodást. Ha a művész nem érzékeli a folyamatokat, a folytonosságot – kiürül. A művészetnek, legkísérletezőbbnek is erkölcsi, morális felelősséggel kell bírnia. Csak így lehet beszédes, lélektől – lélekig.

Máger Ágnes

A görögök azért tudták műalkotásra cserélni az emberáldozatot, mert a szoborban ábrázolt ember a „KALOKAGATHIA” megtestesítője volt. Egy figura mely egyszerre szép és jó is. A szép a megjelenítés módját, a kivitelezés tökéletességét, a megjelenítés emelkedettségét fejezte ki. A jóság, pedig azt az eszményt, melyet az embernek el kellett érni, hogy tessék az isteneknek. A szép formában megvalósuló művészi gondolat a görögöknél egysége a tartalomnak és a formának.
A mai ember a teremtés fölé helyezte magát, Cézanne már az „autonóm” művészet szükségességét hirdette. Ebből következően a forma és a tartalom elváltak egymástól. Formán stílust értenek, a tartalom, pedig az értékrendjét vesztett világ „grimaszait, torzításait tükrözi”.
A művészet „társadalmasítása” akkor valósulhat meg, ha a MŰVÉSZET társadalmi szükségletét és saját kora világképének kifejezését akarja SZOLGÁLNI. (Csontváry monumentális vásznai a mindenséggel való egységet hirdetik. Magányos cédrusa egyesítette a világrészeket, az időt a végtelenségben fürdette meg.)

Felsőzsolca, 2008. 12. 01.

Máger Ágnes

Méltatások

“Máger Ágnes művei nem a formai újításokkal hatottak. Van érzéke a szellemi áramlatok megértésére; szenzibilis és intellektuális egyszerre, a “posztmodern” előtt szakítani mert a tisztán festői inspirációkkal. Felhasználta a mitológia nagy toposzait elkötelezve magát az európai kultúra nagy mítoszteremtő korszakai mellett.
Művei néha művészettörténeti parafrázisok – hiszen oltárt festeni ma egyértelműen állásfoglalást jelent, lett légyen szó a bártfai oltár átírásáról, a görög mitológia és a keresztény mitológia eklektizálásáról.
Mindez összefonódik Máger Ágnes magyarság-vállalásával, hiszen nagy témái egyszerre utalnak a magyar történelem tragikus évfordulóira, 1514, 1526, 1944, 1956-ra anélkül, hogy valamiféle politikai felhang zavarná a tiszta vallomásokat.
Mindvégig festőként próbálja megfogalmazni a formaproblémákon túli érzelmeit.”

Prof. Dr. Németh Lajos, művészettörténész

„Máger Ágnes festészete változatosságában is egységes, összetartó ereje szellemiségében rejlik.
A magyar történelem kulcsjelenetei, az oltárképek, a táj és természet naturális
gyönyörűsége feloldódik a transzcendenciában, a fenséges égi történések fizikai
alakot öltenek.
A foltokba oldott színek saját lelkünk aktuális minősége szerint rendeződnek bennünk
képi világgá.
Az igaz művészet nem meghökkent, hanem segít újra felébredni.
Az emberi tudatot beragyogja az isteni szubsztancia.
Máger Ágnes mágikus ecsetje az anyagot az anyagtalanba emeli.”

Jókai Anna
író

“a keresztény mítosz jeleneteinek megformálása, a murális munkák kihívásai más és más alkotói
hozzáállást és módot indukáltak művészetében. Ezekhez igazította hitelesen képről képre művei
világának, az alkotás gondolatiságára épülő kompozíciós megoldásainak változatosságát, a lokális
és fényszíneknek, a világosságnak és a sötétségnek, mint metaforikus erőknek is a tudatos alkalmazását.”

Dr. Dobrik István művészettörténész

„Dante Na ’Conxypanban
Lehetne Máger Ágnes helyet, időt és jelentést több színten próbára tevő sorozatának címe.

Éppezért nem annyira a pokolról – mennyről – purgatóriumról beszél, hanem inkább a bűnről, vagy még inkább a megkísértésről egyfajta bűnön-inneni és bűnön-túli bűnbeesésről, ahogy azt Na’’Conxypan polgárainak kell megélniük sajátos üdvözültségükben és kárhozatukban.” 

Pilinszky János

Szakmai önéletrajz

Diploma: 1971. Magyar Képzőművészeti Főiskola
(Mesterek: Sarkantyú Simon, Domanovszky Endre)
1971-től a Magyar Képzőművészeti Alap tagja
1973-tól a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja
1989-től a Gömörszőlősi Művésztelep (Gömöri Műhely) szakmai irányítója
1998-tól az Új Grasham- Kör tagja
1971-től rendszeresen kiállít
2007-től a Művészeti Akadémia tagja

Bibliográfia: Kattints ide! (letölthető PDF formátumban)

Fontosabb munkáim

Miskolc – Jezsuita templom, Római Katolikus kápolna – szekrényes szárnyasoltár

Eglisau (Svájc) – szárnyas oltár

Vatikán – Veronika oltár

Szendrő – Római Katolikus templom – teljes festés, szekkó képek

Ináncs – Római Katolikus templom – teljes festés, szekkó képek

Díjak

1972. Derkovits-ösztöndíj
1976. Nívódíj (Hatvan)
1998. Nívódíj (Veszprém)
2002. Kondor Béla-díj

Munkáim megtalálhatók: 

London – Aquarell Múzeum
Bytom – Lengyelország
Salem – Németország
München – Németország, Galéria Balogh
Eglisau – Svájc
Vatikán – Auditorium
Magyar Nemzeti Galéria
Szombathelyi Képtár
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Miskolci Galéria
Miskolci Önkormányzat – Városháza
Sümeg Múzeum és Köztéri Szoborpark
Polgár, Köztéri szoborpark
Miskolci Egyetem Jogi Kar
Megyei Kórház, Miskolc
Szendrő, római katolikus templom
Ináncs, római katolikus templom

Fontosabb egyéni kiállítások

1971. Budapest, Eötvös Kollégium
1976. Budapest, Stúdió Galéria
1977. Miskolc, Mini Galéria
1978. Budapest, Kis Duna Galéria
           Miskolc, Szőnyi-terem
1979. Kőszeg, Jurisics Vár
           Hatvani Múzeum
1981. Miskolci Galéria
1982. Szeged, Gulácsy-terem
1983. Miskolc, Mini Galéria
           Hamburg, Stadt Galerie
1984. Szerencs, Rákóczi Vár Árkád-terem
1985. Miskolc, Mini Galéria
           München, Galéria Balogh
           Kaposvár, Vaszary-terem
1986. Budapest, Dorottya utcai kiállitóterem
           Budapest, Várszínház Galéria
1989. Sárospatak, A Művelodés Háza
1990. Zebegény, Műterem Galéria
1991. Szombathely, Szombathelyi Képtár
           Eglisau (Svájc)
1992. Csurgó, Meller-kastély
           Miskolc, Miskolci Galéria
1994. Miskolc, Mini Galéria
1995. Budapest, Atrium Hyatt
1996. Miskolc, Megyeháza Galéria
1997. Veszprém, Gizella Kápolna
           Sümeg, Hotel Várkapitány
1998. Miskolc, Miskolci Galéria
2001. Budapest, Pfister Galéria
2002. Budapest, Pfister Galéria
2004. Sümeg, Püspöki Palota
2005. Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és
           Művészetek Háza
2006. Miskolc, Miskolci Galéria
2008. Felsőzsolca
2010 – 2011. Miskolc, Miskolci Galéria
2013. Miskolc, Zenepalota
2015. Miskolc, Miskolci Galéria